Nyelvészet a tévében: SZÓSZ?! :-)
Külön ügyelnem kellett a műsor címének leírására (túltengő írásjelek) és töprengenem lehetséges jelentésein, de szerintem nagyon is jól van az, hogy némi munkát ad a műsorújságot böngészőnek.
Eleinte szkeptikus voltam, mi sül ki ebből, mert bár a Nyugat-vetélkedők szórakoztatók voltak, a koncepció megismétlése nyelvészeti témában egy kissé merésznek tűnt. Színészek, író-költő-fordítók (nem is akárkik) többen is vannak a műsorban játszók között, de nyelvész egyetlenegy: Nádasdy Ádám. De ahol Nádasdy jelen van, ott nekem minden hiányérzetem el szokott tűnni, és így volt ez most is.
A nyelvrokonság témáját boncolgató adásért kimondottan izgultam (nem nehéz kitalálni, miért), de felesleges volt, intelligens és korrekt lett, akárcsak a többi darab.
Külön öröm látni a Beugróból is nagy kedvenc Pokorny Liát, és közelebbről megismerni Kiss Judit Ágnest sziporkázó írásain keresztül.
Az adások megnézhetők itt.
Egy kis kedvcsináló itt.
Alakzatok & pragmatika
Nemesi Attila László könyve kétszeresen is fontos munka: egyfelől azért, mert bár sok tanulmány született az alakzatokról magyarul, összefoglaló kötetet — egészen a legutóbbi évekig (lásd a nemrég megjelent Alakzatlexikont) — nemigen találtunk.
Másfelől az alakzatok pragmatikai szempontú értelmezése is váratott magára. Szerintem egyébként pragmatikai összefoglalásokból, kötetekből sem állunk MÉG túl jól, ahhoz képest, hogy mennyire kurrens nyelvészeti terület. Ennyi van, amiről én tudok, ebből kettő monografikus:
Szili Katalin: Tetté vált szavak
Reboul – Moeschler: A társalgás cselei (a francia szerzőpáros bemutatja a relevanciaelméletet).
Szöveggyűjtemények: Nyelv-komm.-cselekvés, Szóbeli befolyásolás I-II.
ÁNyT. XX. (pragmatikai tanulmányok)
Németh T. Enikő pragmatikai összefoglalója a Magyar Nyelv-ben (szerk. Kiefer)
Nemesi kötete eredeti tárgya mellett a főbb pragmatikaelméletek áttekintésének feladatát is könnyedén teljesíti.
A Loisir Kiadó megjelentette mű ígérete szerint csak az első a várható pragmatikai témájú könyvek sorában, ami nagyon biztató, s különösen az, ha megpillantjuk a borítón szereplő „pragmatika 0001.” feliratot… 🙂
Grammatikalizáció
Dér Csilla Ilona 2008. Grammatikalizáció. Nyelvtudományi Értekezések 158. Budapest: Akadémiai.
A könyv elsődleges célja képet nyújtani a grammatikalizációelméleti kutatásokról, a grammatikalizáció szemantikai-pragmatikai és szintaktikai-szerkezeti vonásairól, magyar példákon is illusztrálva mindezeket.
Mivel e nyelvváltozás – jellege miatt – állandó viták kereszttüzében áll, az idevágó polémiák is helyet kaptak a kötetben, különösen azok, amelyek a grammatikalizáció státusára vonatkoznak. Grammatikalizáció annyiféle van, ahányan foglalkoznak vele – mondhatnánk, és nem járnánk messze az igazságtól. Mivel azonban ez igencsak megnehezíti a témával való érdemi foglalkozást, igyekeztem állást foglalni, melyik grammatikalizációmeghatározást és miért tartom célszerűnek.
A világ a nyelvben
Engem két téma, egy nagyobb és egy kisebb érdekelt e kötet kapcsán: a kognitív nyelvészetről írottak, illetve a metainformációs elemek/metaszövegbeli operátorok – utóbbiak a diskurzusjelölőkhöz való kapcsolhatóságuk (= azonosíthatóságuk?) miatt. Ajánlom mindazoknak, akiket érdekel a kognitív szemantika és a (meta)információs kutatások.
A középmagyar kori mondattan izgalmai
Ahogy Haader Lea tanárnő anno az egyetemi nyelvtörténetórákon mondta, az ómagyar kor látványos változásaival mindig is kedvelt kutatási terep volt, a középmagyarra viszont már jórészt lecsengtek a nagy hangtani változások (amelyek pl. a különböző névszó- és igető-váltakozásokat is létrehozták). Nem csoda hát, ha a középmagyar korra vonatkozó nyelvészeti kutatások mindig is háttérbe szorultak. Pedig ez a korszak bővelkedik a nyelvemlékekben, akár szinkrón metszeteket akarunk készíteni, akár változásokat regisztrálni, van miből anyagot meríteni. És ha alaposabban megnézzük, a középmagyar kor valóban tartogat meglepetéseket. A TNyt. egyfajta folytatásának tartható munka ezekről szól, és remélhetőleg az olvasó úgy fogja érezni, rácáfol a középmagyar kor „kevésbé izgalmas” jelzőjére.
