Dér Csilla Ilona

A spontán beszéd iránt érdeklődőknek ajánlom melegen:

Horváth Viktória „Funkció és kivitelezés a megakadásjelenségekben” című doktori (PhD) disszertációjának nyilvános védésére 2010. február 2., kedden 10 órától kerül sor az ELTE BTK (Budapest VIII. ker., Múzeum krt.) 4/D épületének alagsori tanácstermében.
A tézisek itt olvashatók.

Két izgalmas részlet a tézisfüzetből:

„A disszertáció témája két megakadásjelenség, a hezitálás és a töltelékszó többszempontú vizsgálata: magyar nyelven első ízben tartalmaz elemzést a jelenségek funkciójának és artikulációs megvalósulásainak összefüggéseiről fonetikai és pszicholingvisztikai vonatkozásban nagy mennyiségű empirikus adatra támaszkodva. A disszertáció magyar nyelven szintén elsőként közöl adatokat a gyermekek hezitációs jelenségeinek formáns- és időtartam-értékeire vonatkozóan; illetőleg a hezitálás megítéléséről a felnőttek körében egy kérdőíves felmérés alapján. A kutatás eredményei a megakadásjelenségek vizsgálatán keresztül a beszédtervezés és az önellenőrzés rejtett mechanizmusáról adnak pontosabb képet, ezáltal árnyalják a beszéd létrehozásának folyamatáról meglévő ismereteinket.”

„A TEHÁT ÉS AZ ILYEN LEXÉMÁK VIZSGÁLATA
A nyelvi jelek egy része többféle funkciót is betölthet a spontán beszédben, megjelenhetnek szintaktikai és nem szintaktikai pozícióban (töltelékszóként és diskurzusjelölőként) is. A töltelékszó úgy definiálható, hogy a közlésbe tartalmilag nem illeszkedő, funkcióját tekintve a diszharmónia egyfajta feloldását segítő szó vagy szókapcsolat. Ezek a nyelvi elemek – csakúgy, mint a kitöltött szünet – utalnak a beszélő átmeneti produkciós nehézségeire. A töltelékszók megjelenése az önmonitorozási folyamatokkal is kapcsolatban van, továbbá használatuk a társalgás során jelzi a beszélő szándékát arra, hogy folytatni kívánja a közlést (Schachter et al. 1991, Bortfeld et al. 2001). A töltelékszók ezáltal segítenek a beszélıknek a társalgás koordinálásában, a beszélőváltások kivitelezésében (Clark 1994). A töltelékszók jól definiált jelentésük ellenére a spontán közlésekben elveszítik konvencionális
tartalmukat, az eredeti funkciójuk megváltozik, de úgy, hogy az új funkció mellett a régi tartalom is használatban marad. Minthogy ezek a szavak eredeti jelentésükben és funkciójukban továbbra is előfordulnak, a töltelékszó funkció kialakulása bővülést jelent, ez egyfajta szinkrón nyelvi változás. Ez akkor következik be, ha egyre több ember használja az adott lexémát mintegy beszédprodukciós
mankóként. Napjainkban a tehát és az ilyen szavak funkcióbővülése érhető tetten, amennyiben az eredeti, szótározott jelentéseik mellett (illetve azoktól függetlenül) töltelékszóként viselkednek. Ezek olyan lexémák, amelyek szintaktikai funkciójukon felül töltelékszók és diskurzusjelölők is lehetnek a közlésben. A kutatás hipotézise szerint egy, a napjainkban zajló, szinkrón nyelvhasználati változás tanúi vagyunk. Feltételezzük továbbá azt is, hogy ez a funkcióbővülés az artikulációs gesztusokban is megjelenik, vagyis a tehát és az ilyen szavak kiejtése funkciófüggő.”