Dér Csilla Ilona

Puskás Andrea 2014. Female identity in feminist adaptations of Shakespeare. Budapest: Tinta Könyvkiadó. 134 l.

A komáromi Selye János Egyetemen tanító szerző könyvét már a címe miatt is nagy érdeklődéssel vettem kézbe, de ez csak fokozódott a köny tartalomjegyzékét áttekintve. Az elemző részek előtt ugyanis a feminizmus irányzatairól és az identitás feminista értelmezéseiről is szól egy-egy fejezet, amelyet egy, a Shakespeare-műveket elemző feminista megközelítésekről szóló rész követ.

Az „Ijesztő feminizmus” (Frightening Feminism) részben rövid, de mégis érzékletes képet kapunk a feminizmus történetéről (az 1-3. hullámról és a jelenkori feminizmus lehetséges értelmezéseiről), illetve az olvasó nemének relevanciájáról az értelmezésekben, s ezen belül a feminista olvasásról.

Bár néhány dologban nem értettem egyet a szerzőnek a feminizmusra vonatkozó megállapításait olvasva (például hogy az első két hullám egyik hibája /”failure”/ az volt, hogy a nők megkapván az egyenlő munkalehetőségeket, törődhettek a rajtuk ragadt háztartással és gyerekneveléssel – nem igazán a feminizmus hibája, ha az élet minden területén nem sikerült még az igazságos munkamegosztást elérni, ez olyan, mintha azt mondanánk, hogy az antirasszizmus hibája az, hogy sok a rasszista gondolat még a közbeszédben; vagyis a női egyenlőtlenség jelenlegi megnyilvánulásaiért aligha az ez ellen küzdő mozgalom okolható), annál jobban bólogattam a Faludi híres Backlash-könyvéről szóló részeknél.

Puskás 8 különböző megközelítést vizsgál (történeti megközelítés, a női szubkultúrák – azaz a nőnek levés és a kisebbrendűségi érzés összefüggései, az identitás mint szociális konstruktum, a kollektív identitás, a testről való gondolkodás és a biológiai determinizmus, a szex/gender rendszer és az identitás, a nyelven keresztül megalkotott identitás, s végezetül az irodalmi szövegekben jelentkező női identitás), amelyek a maguk módján tisztázni igyekeznek, miben is áll a női identitás, s hogy ennek formálásában mennyi a szerepe a művészi, irodalmi alkotásoknak (mind negatív, mind pozitív értelemben).

Ezek a bevezető, elméleti fejezetek nagyon jók, így a könyv remekül használható olyan genderkurzusokon is, ahol általános, reflektált képet akarunk adni ezekről a témákról, de nincs idő elmerülni a részletekben.

A Shakespeare-művek feminista értékelései közül az egyik leghatásosabb kétségkívül Dusinberre-é (1994), aki egyenesen azt állítja, hogy Shakespeare feminista volt (p. 65). Puskás éles szemű kritikai megjegyzései jól árnyalják ezt, illetve az I. Erzsébet-korabeli, „feministabarát” képet (a nők elválhattak – de csak a nagyon gazdagok), a nők valóban hallatták a hangjukat a drámákban, de a boldogságig való eljutásuk már igencsak kérdéses volt (gondoljunk Opheliára).

A feminista Shakespeare-megközelítések kétféle jelenséget takarnak, mint a szerző írja (p. 71-től), egyfelől a feminista értelmezésben játszott Shakespeare-darabokat, másfelől a Shakespeare-karakterek és -cselekmény alapján íródott új, feminista szempontú darabokat.

Puskás három, alapos elemzésében eredeti Shakespeare-műveket és azokat elsősorban feminista szempontból továbbértelmező (ill. a férfi szereplőket akár mellőző) darabokat vet össze, így a Hamletet Lavery Opheliá-jával, az Othellót Vogel Desdemonájával, végezetül pedig a Lear királyt a Feinstein és szerzőtársai létrehozta Lear lányai-val. Lényegi meglátása szerint a nők (mint olyanok) ezekben az újraértelmezésekben nem homogén, hanem összetett csoportként tűnnek fel, eltérő vágyakkal, motivációkkal, érdekekkel.

Juhász Valéria — Kegyesné Szekeres Erika (szerk.) 2013. Társadalmi nem és nyelvhasználat. Válogatott szemelvények az angol és a német szakirodalomból. Szeged: Szegedi Egyetemi Kiadó — Juhász Gyula Felsőoktatási Kiadó.

Három kötet lesz, az első után már itt is a második kötete a Társadalmi nem és nyelvhasználat c. sorozatnak, amely az angol és a német nyelvű genderszakirodalomból tartalmaz 12 jobbnál jobb írást.  Általánosabb témájú tanulmányok mellett (mint például Helga Kotthoffé) főként olyanok kaptak helyet, amelyekben „a gender mint oktatási, politikai és kulturális koncepció jelenik meg, és a genderről mint konstrukcióról még határozottabban kiderül, hogy kontextustól és szituációtól erőteljesen függő entitás.” (p. 8)

Akiket az internetes nyelvhasználat és a gender összefüggései érdekelnek, most négy meghatározó tanulmányt is olvashat a témáról (Döring, Herring, Huffaker — Calvert és Dekker írását).